Május 26-án nem csak EP képviselőket, hanem önkormányzati és sok helyen tartományi közgyűlést is választottak a spanyolok. A super domingóként is jellemzett 26M legfőbb tanulságait gyűjtöttük össze, az első részben a két történelmi párt együttes eredményét vizsgáltuk meg.

A 2008-as parlamenti választásokon még a szavazatok 84%-át gyűjtötte be a Partido Popular (Néppárt) és a PSOE (Szocialisták) kettős, mely szavazatarány az elmúlt években alaposan visszaesett, hála két új országos erő (Podemos és Ciudadanos) megjelenésének. A szélsőjobboldal (Vox) előre törésével pedig tovább töredezett a spanyol pártpaletta.

A két párt együttes szereplése a következőképpen alakult az elmúlt évtizedekben a parlamenti választásokon:

1982: 75%

1986: 70%

1989: 65%

1993: 74%

1996: 76%

2000: 79%

2004: 80%

2008: 84%

2011: 73%

2015: 51%

2016: 56%

2019: 45%

Ez a töredezettség pedig az egy hónappal ezelőtti parlamenti választásokon materializálódott a leginkább. A két történelmi párt a voksok mindössze 45%-át gyűjtötte be, amihez hasonlóra még sose volt példa mióta ez a két párt uralja a spanyol politikát. Ennek ellenére korai lenne temetni a kétpártrendszert, ahogy azt a múlt vasárnapi eredmények is megmutatták.

Az EP választásokon ismét 50% felett volt a két párt (PSOE 32%, PP 20%), miközben az összes kihívó visszaesett egy hónappal ezelőtti eredményéhez képest. A Ciudadanos 16-ról 12-re, a Podemos 14-ról 10-re, a Vox pedig 10-ről alig 6%-ra gyengült. Ha más nem, de a zuhanó trend tehát megfordult az Ibériai-félszigeten.

Az önkormányzati és tartományi választások pedig további bizonyítékkal szolgálnak, hogy az újdonság varázsa nem minden, ahhoz sokkal több kell, hogy az újak meghaladják az évtizedes beágyazottsággal rendelkező pártokat. Ha csak a szavazat arányokat nézzük, akkor kísérteties a hasonlóság az EP választáshoz: a két párt együtt szintén 52%-ot ért el, miközben a többi párt alaposan elmaradt még az európai eredményétől is.

A választási térképre nézve pedig az egész ország a PSOE piros és a PP kék színében pompázott, leszámítva természetesen Katalóniát és Baszkföldet, ahol mint mindig, most is a helyi nacionalista erők taroltak. Az önkormányzati képviselők száma mutatja meg azonban leginkább a két párt dominanciáját. A PSOE 22 330, a PP pedig 20 320 körüli képviselővel rendelkezik majd az önkormányzatokban. Hozzájuk képest a Ciudadanos kevesebb mint 2800, a Podemos alig 2300, míg  Vox nagyjából 530 helyi képviselővel bír majd.

Az Európa szerte válságba jutott tradicionális pártrendszer tehát Spanyolországban még tartja magát, és ha a korábbi 70-80%-os együttes eredményt nem is érik el egyhamar, arra még valószínűleg sokat kell várni, hogy valamelyik új formáció legyen az ország vezető ereje.