La Política

La Política

A Néppárt mentette a menthetőt Spanyolországban

2019. június 04. - CH84

Május 26-án nem csak EP képviselőket, hanem önkormányzati és sok helyen tartományi közgyűlést is választottak a spanyolok. A super domingóként is jellemzett 26M legfőbb tanulságait gyűjtöttük össze. A második részben az áprilisban története legnagyobb vereségét elszenvedő Néppárt (Partido Popular, PP) szereplését jártuk körül.

Történelme legsúlyosabb vereségét szenvedte el a Pablo Casado vezette Néppárt az áprilisi parlamenti választásokon, melynek következtében több politikai elemző már kezdte temetni a jobbközép vezető erejét. Erre meg is volt minden okuk. A korrupciós botrányoktól megtépázott párt egyre inkább csak a idősebb generációk körében népszerű, miközben már két oldalról is szorongatják őket. Középről a Ciudadanos, szélsőjobbról pedig a Vox. Mégis, egy hónap alatt sikerült 4 illetve 6%-ot javítani (az EP illetve az összesített önkormányzati eredményeket tekintve) az április parlamenti választásokhoz képest, némileg megnyugtatva a kedélyeket a párt soraiban.

A legtöbben nagy valószínűséggel a Ciudadanos-tól tértek vissza, de nem feltétlenül Pablo Casado némileg vicces pálfordulásának (elnézést!) köszönhetően. Mint ismeretes, a párt elnöke a vesztes választásokat követően alig pár nap alatt váltott át kőkemény konzervatívból mérsékelt centrista politikussá, kihangsúlyozva hogy a PP az egyetlen, európai értelemben vett jobbközép erő, miközben szerinte  a Ciudadanos balliberális, a Vox pedig szélsőjobboldali párt.

Főleg utóbbiaktól igyekezett távolodni. Azok után, hogy a parlamenti választási kampány során egyértelműen partnerként tekintett az ultra-nacionalistákra, ezúttal már igyekezett egy éles határvonalat húzni a két párt közé.

A cél egyértelmű volt: visszaszerezni a Spanyolországban választásokat eldönteni képes mérsékelt szavazókat, természetesen azok jobbra húzó részét. Casado talán túlságosan is opportunista húzása azonban nagy valószínűséggel nem lett volna elég, a sikerhez kellett az is, hogy a választási kudarc után hevesen bírálja őt a párt mérsékelt szárnya, köztük Alberto Feijóo, Galícia tartomány elnöke. A párt korábbi mérsékelt szavazóinak egy része valószínűleg pozitívan értékelte, hogy a párt erős emberei azonnal önkorrekcióra intik akár a regnáló elnököt is, jelezvén, hogy még ő sem tehet meg mindent, nem vezetheti a pártot a szélsőségek felé.

És az eredmény nem is maradt el. Ha átütő sikert nem is, de néhány jelképes győzelmet elkönyvelhettek. Nagy valószínűséggel a Néppár vezetheti majd Kasztília és León illetve Murcia tartományokat, míg a nagyobb városok közül Zaragoza, Málaga, Santander és Salamanca élén állhat majd néppártos polgármester.  

Madrid városában, illetve Madrid tartományban csak a második helyet szerezték meg ugyan, de a jobboldalhoz sorolt három formáció összességében felülmúlta a baloldal pártjait. Ezt a fél-sikert Casado úgy ünnepelte (oldalán a két jelölttel) mintha valósággal parlamenti választásokat nyertek volna. Azóta persze kiderült, hogy se a főváros polgármesteri székére hajtó José Luis Martínez-Almeida, se Madrid tartomány elnöki posztjára aspiráló Isabel Díaz Ayuso helye egyáltalán nem biztosított.

A gyenge szereplés a Ciudadanos-on belül is beindította a kritikákat, az egyre keményebb retorika és a radikális jobboldal felé húzás ugyanis nem mindenkinek tetszik a centrista-liberális (az EP-ben a Momentummal egy pártcsaládba tartozó) párton belül. Ennek egyik következménye lehet, hogy a Ciudadanos visszavonulót fúj és mégse köt paktumot a PP-Vox duóval, hanem inkább a PSOE-t segíti hatalomra Madrid tartományban, akik cserébe a Ciudadanos jelöltjét ültetnék Madrid polgármesteri székébe.

Persze ez utóbbi a legrosszabb forgatóköny a PP számára, amit nagy valószínűséggel a Ciudadanos sem akar (az ő PSOE felé fordulásuk még a fentieknél is nagyobb váltás lenne...). Ami azonban jelenleg biztosnak látszik az az, hogy az Albert Rivera vezette Ciudadanos még tárgyalóasztalhoz sem akar ülni a Vox-al, csak és kizárólag a Néppárttal akarnak tárgyalni. Az eredmények ismeretébn ez viszont kevés lehet, ha a szélsőjobboldali párt megmakacsolja magát és Andalúziával ellentétben végül nem támogatja a PP és Ciudadanos vezette városi és régiós közgyűléseket.  

A Néppárt tehát hoppon maradhat a spanyol fővárosban és ugyan a balközép-centrista koalíció továbbra is valószínűtlennek tűnik, a széttöredezett spanyol pártpolitikában manapság semmi sem lehetetlen. Ha pedig Madridban megvalósul egy ilyen, ma még igencsak meredeknek tűnő forgatóköny, az további helyeken is megfoszthatja a Néppártot a hatalomtól, hiába szerezték ők a legtöbb vagy második legtöbb szavazatot.

Egy olyan párt esetében azonban, amit a spanyolok nagy része a korrupcióval azonosít, minden bizonnyal több kell, mint a centrum és jobbközép szavak mantraként való ismételgetése. Az elmúlt 23 évből 15-öt a hatalomban töltő Partido Popular-nak tehát még sokat kell dolgoznia, hogy visszatérjen a dicső múlt. Most lesz rá legalább négy évük.

süti beállítások módosítása