Egy szinte minden részletre kiterjedő felmérést tett közzé vasárnapi számában az El País, melynek alapján nem túlzás kijelenteni, hogy a baloldal valósággal letarolhatja a spanyol nagyvárosokat a soron következő önkormányzati választásokon.

Május 26-án ugyanis nem csak EP képviselőket, hanem önkormányzati és sok helyen a tartományi közgyűlést is választanak majd a spanyolok. Sok más országgal ellentétben azonban nincs külön polgármester választás, a szavazók a parlamenti választásokhoz hasonlóan pártlistákra szavaznak. A pártok természetesen meghatároznak egy első embert, aki kvázi a párt polgármester jelöltje is egyben. Az arányos rendszerben megválasztott közgyűlésekben pedig a többséggel rendelkező párt vagy koalíciók révén kerül megválasztásra az adott város polgármestere.

A spanyol pártpaletta az elmúlt években elég töredezetté vált, amit országos szinten négy nagy (vagy a Vox-al együtt már öt), helyi szinten pedig akár öt-hat szerveződés harca határoz meg. Így minden bizonnyal helyi szinten sem lesz egy kizárólagos győztes, hanem két vagy három párt koalíciója vezeti majd az önkormányzatokat, míg a polgármestert nagy valószínűséggel a legtöbb szavazatot gyűjtő nyertes adhatja.

A bevezető után nézzük, mi is várható az El País-nak, április végén és május elején elvégzett felmérés szerint a spanyol nagyvárosokban.

Madridban egy hajszál választja el Manuela Carmena polgármester asszonyt, hogy a következő ciklusban is ő vezesse a spanyol fővárost. A négy éve még az Ahora Madrid nevű választási szövetség támogatásával lett második a madridi voksoláson alig lemaradva az akkor még kormányzó spanyol Néppárt (Partido Popular, PP) mögött. A szocialistákkal (PSOE) éppen hogy többségbe került baloldal így természetesen őt tette meg a város polgármesterének.

Négy év alatt azonban sok minden változott a spanyol fővárosban. Az Ahora Madrid egy gyűjtő szervezet, melynek az újbaloldali Podemos is a tagja volt, egyéb független újbalos vagy zöld formációkkal egyetemben. A mostani választások előtt azonban Carmena és a Podemos alapító Íñigo Errejón egy új szervezetet hoztak létre Más Madrid (Több Madrid) néven, amihez több, a Podemos-ból kivált vagy az eset miatt kizárt madridi képviselő is csatlakozott. A Podemos-ban krízist is okozó (akik a madridi közgyűlésért nem is indulnak) szakadás azonban úgy néz ki nem bizonytalanította el a korábban Ahora Madrid-ra szavazókat, sőt a formáció valamivel még jobb eredményt is érhet el most vasárnap.

A madridi közgyűlésben 29 képviselő kell a többséghez, a kutatást végzők szerint a következő eredmény születhet:

Más Madrid 35% (21-22 mandátum)

Ciudadanos 20% (12 mandátum)

Partido Popular 19% (11-12 mandátum)

PSOE 14% (8 mandátum)

Vox 7% (4 mandátum)

A Más Madrid és a PSOE tehát 29-30 helyre számíthat, amivel így ismét meglenne a többségük. A jobboldali blokk jelenleg 27-28 képviselőre számíthat, de az utolsó héten még bármi megtörténhet. Érdekesség, hogy a PSOE első embere és így polgármester jelöltje az a Pepu Hernández, aki szövetségi kapitányként 2006-ban világbajnoki címhez segítette a spanyol kosárlabda válogatottat.

Jobboldali többség esetén, feltéve ha a Ciudadanos valóban megelőzi a PP-t, az a Begoña Villacis lehet a város szintén női polgármestere, aki múlt pénteken adott életet harmadik kislányának. Mivel Spanyolországban alig néhány hónap az anyasági szünet nagy kiesésre nem kell számítani tőle, a beiktatáson nagy valószínűséggel már ott lesz, szóljon az akár a képviselői akár polgármesteri pozícióról.

A többi spanyol nagyvárosban is hasonló a képlet, annyi különbséggel, hogy a parlamenti választások friss győztese, a PSOE lehet a legerősebb párt. Ők a Podemos-al illetve annak helyi megfelelőivel és további helyi nacionalista vagy kevésbé nacionalista balos formációkkal alkothatnak többséget a közgyűlésekben.

Sevillában a PSOE (12-13 mandátum) és a Podemos helyi megfelelője az Adelante Sevilla (5 mandátum) nagy valószínűséggel megszerzi majd a többséghez szükséges 16 helyet. Zaragozában szintén a PSOE lehet a legerősebb párt (9-10 mandátum), a független civil-újbalos (korábban a helyi Podemos-t is magába foglaló) Zaragoza en Común (4-5 mandátum) és az ezúttal külön induló Podemos (3 mandátum) eredménye simán elég lehet a 16 képviselői helyhez és így a többséghez. 

Valenciában már bonyolódik a helyzet, de a baloldali győzelem itt is biztosnak tűnik. Itt a Compromís nevű, helyi nacionalista-progresszív-zöld-újbalos formáció lehet a győztes (9-10 mandátum), akik a PSOE (6-7 mandátum) és a Podemos (3 mandátum) támogatásával adhatják majd a város polgármesterét.

Nem meglepő, hogy Barcelonában a legbonyolultabb a helyzet, itt még az is előfordulhat, hogy semelyik blokknak nem lesz meg a többsége. A katalán politikát tartományi szinten (erősen leegyszerűsítve) függetlenség pártiakra és az azt ellenzőkre lehet felbontani. Barcelona városában azonban nem kettő, hanem gyakorlatilag három fő erőközpont küzd a város vezetésért.

A város jelenlegi polgármester asszonya, Ada Colau a Barcelona en Comú (a fenti zaragozai példa barcelonai megfelelője) nevű szervezet színeiben indul, akik jelentős támogatottsággal bírnak a városban. A 2014-15 során létrehozott civil kezdeményezés egy sor balos-újbalos-zöld formációt foglal magába (mint például a helyi Podemos vagy a katalán zöld-szocialista Iniciativa nevű pártokat) de jelentős a függetlenek jelenléte is, mint például maga Colau, aki a kilakoltatások ellen küzdő mozgalomból érkezett. A párt nem függetlenség párti, de a referendum híve.

Ezek után nézzük, hogy milyen eredmény várható Katalónia fővárosában:

ERC 23% (11 mandátum)

Barcelona en Comú 20% (9-10 mandátum)

PSC 15% (7-8 mandátum)

Ciudadanos 12% (6 mandátum)

Junts per Catalunya 12% (5-6 mandátum)

Partido Popular 5% (0-2 mandátum)

Elvileg Colau és pártja (BeC) a PSOE helyi megfelelőjével a katalán szocialistákkal (PSC) alkothatna koalíciót, de ketten együtt maximum 18 képviselőre számíthatnak, miközben a többséghez 21 mandátumra van szükség. Arról nem is beszélve, hogy a választások győztese jelen állás szerint az ugyan baloldali, de függetlenség párti ERC (köztársasági baloldal) lesz. Nekik viszont a Puigdemont féle, szintén függetlenség párti Junts per Catalunya-val (JxC) együtt legfeljebb 17 képviselőjük lesz.

Elviekben és politikailag megoldás lehet egy ERC-BeC koalíció is, 21 képviselővel meglenne a többség, ám ez már túlmutatna a függetlenség mentén húzódó törésvonalon amire manapság kevés az esély. Valószínűleg egyik oldal hívei sem néznék jó szemmel ezt a fajta megállapodást. Ha összeadjuk a függetlenséget elvileg elutasítókat (BeC, PSC, PP és Ciudadanos) akkor is megvan a többség (24-25 hely meglehet nekik), de arra talán még az előzőnél is kisebb az esély, hogy a baloldali, köztársaságpárti, újbalos, a referendumot ráadásul támogató BeC bármilyen megegyezésre is jusson a Ciudadanos-PP kettőssel.

A barcelonai polgármester választás érdekessége még, hogy a Ciudadanos színeiben a korábbi francia miniszterelnök Manuel Valls is indul. Valls francia-katalán szülők gyermeke aki ráadásul a város szülöttje is. Polgármesterségéhez azonban gyakorlatilag semmi esély sincs.

Amennyire kaotikus Barcelona, annyira tűnik letisztultnak Baszkföld legnagyobb városa, Bilbao. Itt a Baszk Nacionalista Pártnak ideális esetben akár egyedül is meglehet a többsége, azaz a 15 képviselő.